Segélynyújtás alapjai 2. - Felismerés

Milyen tünetek utalnak arra, hogy valami nincs rendben? Egy baleset helyszínén ez könnyen felismerhető, de vajon ismerősénél felismerné az árulkodó jeleket?

A segélynyújtás első lépése (a helyszínbiztosítást követően), a sürgősségi ellátás szimbólumaként szereplő Konstantin-kereszt által is szimbolizált felismerés.

Bizonyos helyzetekben a sérülés bekövetkeztének egyértelmű jelei vannak – pl. vérzések, deformitások, vagy épp a sérült külső reakciói -, míg más esetben ilyen tünetekkel nem találkozunk. Ez utóbbi esetben az elsősegélynyújtó vizsgálata segíti az árulkodó jelek azonosítását.

Mint mindig, itt is alapszabály, hogy a segélynyújtó nem veszélyeztetheti magát. Minden körülmények közt figyelembe kell venni a helyszínbiztosítás szempontjait.

A felismerés kapcsán a segélynyújtónak fel kell mérnie:

- szükséges-e a segítsége,
- külső veszély fennáll-e,
- a baleseti mechanizmus alapján, kell-e gondolnunk súlyos sérülés lehetőségére,
- észlelhetőek-e olyan jelek, melyek belszervi elváltozásra hívják fel a figyelmet.

Ezeket a figyelemfelhívó jeleket úgynevezett riasztó tüneteknek nevezzük, melyek közös jellemzője, hogy aránylag könnyen felismerhetőek.

Riasztó tünetek:

- eszméletlenség,
- légzészavar,
- erős vérzés vagy fájdalom,
- sápadt, verejtékes bőr,
- görcsroham,
- terjedő bénulás,
- bármely tünet agresszív behatás nyomán.

A felsorolt tünetek egy része könnyen felismerhető – pl. vérzés, sápadt, verejtékes bőr -, míg mások észleléséhez betegvizsgálatra van szükség – pl. légzéshiány, eszméletlenség.

Mit csináljon?

Ha a sérült nem ragál kiáltson segítségért és kezdje el a légzésvizsgálatot>>!

Ha a sérült magánál van kérdezze ki minél alaposabban! Ebben segít a Sérülttel történő kommunikáció>>

A belgyógyászati kórképek némelyikét maga a sérült is érzékelheti – pl. gyengeség, fájdalom, bénulás -, azonban nem ritka az olyan eset, amikor a jelenlévő családtag, ismerős, kolléga fedezi fel a riasztó tüneteket – pl. féloldali mozgászavar, zavart beszéd, furcsa mozdulatok. Akár traumás, akár belgyógyászati esettel állunk szemben, akár a sérült panaszkodik, akár mi vesszük észre az árulkodó jeleket, mindenképp fektessünk nagy hangsúlyt a bajbajutottal való kommunikációra. Próbáljuk minél alaposabban kikérdezni, amely segíthet az állapot súlyosságának megállapításában.

A sérült életveszélyben van, ha:

- nincs légzése,
- eszméletlen,
- erős vérzése van,
- sokkos állapotú.

Komoly figyelmet igényel, ha:

- koponya- vagy mellkas-sérült,
- nagy fájdalma van.

Feltehetően enyhén sérült, ha:

- tudatánál van,
- nincs elviselhetetlen fájdalma,
- nincs erős vérzése.