Vérző sérülések ellátása

Vérző sérüléssel feltehetően már mindenki találkozott. Kérdés, vajon mennyire volt szakszerű az ellátás? Ön tudná mit kell tenni? Cikkünk a leggyakoribb vérzések általános ellátásával foglalkozik.

A vérzéseket hagyományos a felosztás szerint három típusra osztjuk: hajszáleres, vénás és artériás.

Ellátáskor mindig használjunk gumikesztyűt!

A hajszáleres, más néven kapillárisvérzés gyenge intenzitású, nem ritkán csupán kisebb cseppekben jelentkezik a sérült bőrfelületen. Az ellátás első lépéseként, ha szükséges tisztítsuk meg a bőrfelületet. A tisztításhoz használt vízzel körültekintően bánjunk, mivel a víz akadályozza a véralvadást, ezáltal növeli a vérzés intenzitását. Ennek megfelelően a vízzel való öblítés csak szennyezett bőrfelületnél javasolt, és természetesen ez esetben is csak kis mennyiséggel. Példaként említjük a horzsolásos sérüléseket, amikor indokolt lehet a víz használata. A kórokozók elleni védelmet fertőtlenítéssel biztosítsuk, legalkalmasabb a kiskereskedelmi forgalomban kapható Betadine. Ez minimális allergizáló hatással bír és közvetlenül a sebbe is kerülhet. Az egyéb fertőtlenítőszereknél pl. etilalkohol, műtéti kézfertőtlenítő ne felejtsük el, hogy nem kerülhetnek közvetlenül a sebbe, ezek kizárólag a seb környékének fertőtlenítésére szolgálnak. Jelentősebb allergizáló hatása miatt a korábban széles körben használt jódtinktúrát nem javasoljuk.

A fertőtlenítést követően a sebet fedjük steril mull-lappal, majd azt rögzítsük mullpólyával vagy tapasszal. Az így készült kötést fedőkötésnek nevezzük.

A vénás (visszeres, gyűjtőeres) vérzés intenzitása már lehet erősebb, a vér színe rendszerint sötétpiros. Az ellátás első lépéseként nyugtassuk meg a sérültet, ültessük vagy fektessük le, a sérült testrészt remélhetőleg emeljük a szív fölé. A gumikesztyű használatáról itt se feledkezzünk meg! Ha szükséges tisztítsuk ki a sebet, majd fertőtlenítsük. Helyezzünk steril mull-lapot a sebre, majd mullpólyával rögzítsük. Néhány pólyamenet után a pólyát tekerjük meg a seb felett, az itt elszűkülő pólyatekercs nyomást gyakorol a sebre, így csökkenti a vérzést. Ügyeljünk arra, hogy az így készített nyomókötés ne legyen túl szoros, ne akadályozza a keringést.

Artériás (ütőeres, verőeres) vérzés tipikus jellemzője az élénkpiros, lüktető sugárban távozó vérzés. A sérült megnyugtatása, nyugalomba helyezése - lefektet, leültet - és a sérült testrész szív fölé emelése mellett célszerű az artériás nyomópontok elnyomása. Abban az esetben, ha az artériás nyomópontot sikerült elnyomjuk a lüktető vérzésnek meg kell szűnnie, a mellé társuló vénás vérzés azonban nem feltétlenül szűnik meg. A sebbe azonnal helyezzünk lehetőleg steril mull-lapot, mély seb esetében indokolt lehet egy mullgombóc/mulltampon készítése, amit a sebbe nyomunk. A tamponálást, illetve a mull-lapot mullpólyával rögzítsük, úgy, hogy a kötés, nyomást gyakoroljon a sérült területre, ez az artériás nyomókötés. Az artériás vérzésnél a fertőtlenítés háttérbe szorul, az elsődleges a sebre gyakorolt mielőbbi nyomás kialakítása.

Bármilyen vérzésről is beszéljünk, ha a kötés átvérzett semmiképp se távolítsuk el, inkább helyezzünk rá újabb réteget. Egyik vérzéstípusnál se alkalmazzunk soha szorítókötést, mert azzal nem csökkentjük a vérzés intenzitását, illetve további sérüléseket okozhatunk. Szorítókötés csak végtagamputáció esetén alkalmazandó.

A vérző betegnél keressük a kivérzéses sokk jeleit! Erre utalhat a szédülés, gyengeség, sápadt bőr és a hideg veríték. Amennyiben, ezen tüneteket észleljük fektessük le a sérültet és lábait emeljük fel, hogy az agy vérellátását fokozzuk. Az így kialakított testhelyzet a sokkfektetés.

A fenti ellátási módoknál újabb, egyszerűbb irányelvek is léteznek már. Ismerje meg őket! >>

Vajon mindent elsajátított? Tesztelje tudását>>

Utolsó frissítés: 2011.09.20.

Megosztás: