Kígyómérgek típusai


A mérges kígyókról általában

A mérges kígyók felső állkapcsában egy vagy több pár megnagyobbodott fog van, ezeken keresztül jut az áldozatba a méregmirigyben termelődött méreg a harapás során.

A jelentős mérges kígyók négy családba tartoznak:

1. tengeri kígyók
2. mérges siklók
3. viperafélék
4. siklókígyók családja (az emberre ható marások ebben a családban nagyon ritkák)

Előfordulásuk: Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia dzsungelei.
Nem találhatók meg magasan fekvő területeken, az Antarktiszon, Izlandon, Krétán, Új-Zélandon, Madagaszkáron, a legtöbb Karib-tengeri és Csendes-óceáni szigeten.

A kígyómarás az utazókat kevésbé veszélyezteti, mint a helyi lakosokat, akik vidéken a kígyók természetes életkörnyezetében védtelenül dolgoznak.


A kígyómérgek kémiai felépítése

A kígyómérgeket főleg különböző fehérjék alkotják, amelyekből száz vagy akár ezerféle is lehet a méregben. Elsősorban ezek a fehérjék felelnek a különböző biológiai hatásokért. Emellett a mérgek sokféle enzimet is tartalmaznak. Néhány enzim, mint pl. a foszfolipáz  mindegyik méregtípusban megtalálható. Ebből láthatjuk, hogy a mérgek rendkívül komplex felépítésűek. Ráadásul az összetételük nem csak a fajtól függ, hanem ugyanannál a fajtánál szezonálisan is változik. Ebből következik, hogy a kígyómérgeknek rengeteg típusa létezik, megszámlálhatatlan toxint tartalmazhatnak.


A kígyómérgek típusai

Hatás szempontjából négyféle mérget különböztetünk meg: egyrészt olyanokat, amelyek az idegrendszert támadják (neurotoxin), másrészt, amelyek a keringési rendszert bénítják meg (haemotoxin), harmadrészt pedig, amelyek a sejteket (cytotoxin) és az izmokat kezdik (mytotoxin) lebontani.

A kígyómérgek két leggyakoribb típusát a neurotoxinok és a haemotoxinok alkotják.

A neurotoxin az idegrendszerre hat bénítólag, az idegsejtek közötti ingerületátvitelt akadályozza, leggyakrabban a hatása halálos. A kobrák többségének mérgére ez jellemző, de például a fekete mamba (Dendroaspis polylepis) vagy a kispikkelyű tajpán (Oxyuranus microlepidotus) vagy a sárgaajkú tengerikígyó (Laticauda colubrina) mérge is neurotoxinokból áll. A neurotoxinokon belül fontos megemlíteni a dendrotoxinokat, amelyek blokkolják az idegátvitelt, és így lebénítják az idegeket. A mambák nagy részének mérgében megtalálható ez az anyag.

A haemotoxin a keringési rendszert és a szívet támadja, valamint gyulladásokat okoz a testben. Főleg a vörösvérsejteket károsítja, és jelentős vérzésekhez is vezethet. Rendkívül fájdalmas. A haemotoxinok főleg a viperák mérgében találhatóak meg, mint például a keresztes vipera (Vipera berus), a tarajos orrú vipera (Crotalus willardi), és a Massasauga (Sistrurus catenatus) mérgében.

Mindkét említett toxin megtalálható a király kobra (Ophiophagus hannah), valamint a pápaszemes kobra (Naja naja) mérgében.

Az említetteken kívül van még pár fontos méregtípus, melyeket érdemes megemlíteni.

A cardiotoxinok a keringésre hatnak, annyira lelassítják a vérkeringést, hogy megáll a szívműködés, emellett a szívizmot is megtámadhatják.

A cytotoxinok, amelyek például a puffogó vipera (Bitis arietans) mérgében találhatóak meg, a sejteket támadják, a marás helye körül kezdik el emészteni a sejteket, amelyek elkezdenek lebomlani. Emellett a méreg a vérsejteket is megtámadja.

Hasonló hatásúak a mytotoxinok, melyek az izmokat támadják, megölik az izomsejteket. A szarvas vipera (Cerastes cornutus) mérge például mytotoxinokat és cardiotoxinokat is tartalmaz, emellett vérzékenységet is okozhat.


Ajánlott oldalak

Hazai mérgeskígyók>>

Hogyan kell kezelni a kígyómarást?>>


Kígyómarás>>

Minden, amit a kígyókról tudni érdemes>>

A világ legveszélyesebb kígyói>>





Szerző: Pápai Simon

Utolsó frissítés:
2013.03.30. (MZ)