Jelen legyen-e a család az újraélesztés során?


Érdekes vizsgálatot végeztek a Yale Egyetem kutatói, azt próbálták kideríteni, milyen hatása van, ha a családtagok jelen vannak a hozzátartozó újraélesztésekor.

Az utóbbi években egy új egészségügyi paradigma került elő az Egyesült Államokban, mely a beteg- és családközpontú egészségügyi beavatkozásokat próbálja elfogadtatni. Számos egészségügyi és nem egészségügyi dolgozó van azon a véleményen, hogy a családtagok jelenléte az egészségügyi beavatkozások során kulcsfontosságú lehet. Külön kérdés, hogy vajon az újraélesztés során szerencsés-e, ha jelen vannak a hozzátartozók. Jelenleg egyre több szakmai szervezet támogatja, hogy a családtagok jelen lehessenek, és úgy tűnik, a korábbi ellenérvek sorra kezdenek megdőlni. Az egyik legfontosabb ellenérv az újraélesztést végző egészségügyi dolgozókra nehezedő pszichés teher, melyet a családtagok jelenléte vált ki. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy ilyen jellegű pszichés nehézség csak ritkán lép fel, akkor is kismértékű.
 

A Yale Egyetem kutatói névtelen, részben nyílt végű, részben feleletválasztós kérdőívet küldtek ki e-mailben orvosoknak, szakápolóknak, ápolónőknek, szociális munkásoknak és egy lelkésznek. A kérdések és az arra adott válaszok a következőképpen alakultak:

1. Szükséges-e biztosítani, hogy a családtagok jelen lehessenek az újraélesztés során? (Ha nem ért egyet, hagyja üresen.)
A válaszadók 77%-a gondolta azt, hogy a hozzátartozónak minden további nélkül biztosítani kell a lehetőséget.

Néhány válaszadó (egészségügyi dolgozó) azzal érvelt, hogy motiváló tényező az egészségügyi dolgozók számára, ha jelen vannak a családtagok, míg mások azt mondták, hogy a motiváció a szakmai elhivatottságból eredendően már megvan, így a hozzátartozók már nem növelik azt. Egyesek azt írták, hogy a családtagok jelenléte növeli a dolgozók empátiáját és az ellátás hatékonyságát, többen úgy nyilatkoztak, hogy plusz erő, ha a családtag nézi a beavatkozást. Több szakember gondolja azt, hogy a jelenlét növeli az egészségügyi személyzet iránti bizalmat.

Az ellenérvek közt felmerült az egészségügyi személyzet közötti nehezített kommunikáció, a külsős jelenlét nehezíti a szabad beszédet, mely késlekedést eredményezhet. Mások az újraélesztésre rendelkezésre álló fizikai tér szűkösségére hivatkoztak, míg egyesek a családtagok pszichés terhelését, illetve az abból eredő ájulást emelték ki, mely a jelenlévő egészségügyi dolgozók kapacitásának csökkenését eredményezi. Voltak, akik pánikrohamtól, mások a stressz miatti erőszakos fellépéstől tartanak. Egyes szakdolgozók a jogi vonatkozások értelmezését tartják szükségesnek, bár a pártolók közt többen azt gondolták, hogy a jelenlét épp, hogy csökkenti a jogi felelősséget, illetve felelősségre vonást.

2. A családtagok szeretnének jelen lenni Ön szerint? (Ha úgy gondolja, hogy a családtagok nem szeretnének jelen lenni, hagyja üresen.)
A válaszadók 76%-a gondolta úgy, hogy a családtagok szeretnének jelen lenni az újraélesztés során.

A kérdőív kitöltése során mindenkit arra kértek, hogy osszon meg a témával kapcsolatban személyes tapasztalatokat is, ha volt ilyen helyzetben. A történetek közt természetesen pozitív és negatív kicsengésűek is voltak.

Sokaknak a családtag elvesztésének feldolgozásában volt segítség, másoknak az elbúcsúzás percei jelentettek sokat. Sikeres beavatkozásnál az érzelmi kötődést erősítette.

*Érdekes, hogy arról senki nem számolt be, hogy ezután értette meg, miért oly fontos az újraélesztést megtanulni (a szerző megjegyzése).

A negatív beszámolók közt a heves érzelmi reakciók, az egészségügyi személyzet fenyegetése (ne hagyják abba, csinálják úgy, mint a TV-ben) szerepelt leginkább.

A publikáció végén számos problémát olvashatunk – mint a legtöbb tudományos felmérés végén -, mely az egyértelmű válaszadástól eltérít minket. Nem meglepő módon nem gondoljuk, hogy erre a kérdésre lehet egyértelmű választ adni, talán – ahogy az összefoglalóban szerepel is – az egyénre szabott ellátás fontosságát kell hangsúlyozni, felhívva az egészségügyi dolgozók figyelmét arra, hogy bizony számos esetben kedvező lehet, ha a családtagok is jelen vannak. Fontos kritériumként említi a tanulmány, hogy a családtagok tájékoztatása a beavatkozásról elengedhetetlen, hibás ellátás, ha csak a végén közöljük a tényeket. Fontos továbbá, hogy sikertelenség esetén a pillanatnyi feldolgozással kapcsolatban is tudjanak segítséget nyújtani a szakdolgozók a jelenlévők számára.

Létfontosságú lenne, hogy ilyen jellegű felmérést minél több egészségügyi intézményben végezzenek az ott dolgozók körében.

 

Szerző: Marsi Zoltán - tanár, elsősegély-szakoktató
Utolsó frissíítés: 2014.07.09.
Forrás:
Zohar Lederman, MD and Oren Wacht, PhD, BEMS, MHA, EMT (2014) Family Presence During Resuscitation: Attitudes of Yale-New Haven Hospital Staff. Yale J Biol Med. Mar 2014; 87(1): 63–72.