Eredményesebb a Csak nyomj! protokoll?


Lenyűgöző összefoglalót közölt 2013-ban Dr. David Newman a kórházon kívüli újraélesztésekkel kapcsolatban a CNN hasábjain. Bevezetőjében leírja, hogy minden egyes újraélesztett betegére emlékszik az elmúlt 20 évből és nem ez nem kiváló memóriájának, hanem az alacsony sikerességi rátának köszönhető. Több száz újraélesztett beteg került a New York-i kórházba, ahol Newman dolgozik, azonban a túlélők száma igen csekély.

A 1924-ben hat kardiológus által alapított Amerikai Újraélesztési Társaság az 1960-as évektől javasolja az újraélesztést, természetesen napjainkra az irányelvek jelentősen változtak. A szervezet jelenleg több mint 22 millió önkéntessel és támogatóval rendelkezik, az oktatás mellett nagyon komoly kutatási eredményekkel is rendelkeznek. Utóbbiak szerint az elmúlt néhány évben kezdeményezéseiknek köszönhetően 6%-kal csökkent a szív- és érrendszeri halálozás, azonban 2020-ra 20%-os csökkenést szeretnének elérni. Kampányaik, kezdeményezéseik nem csupán a laikusokat célozza, hanem a sürgősségi ellátásban dolgozó szakembereket is. Az AHA (American Heart Association) 2008-ban törölte el a befújásos lélegeztetés, számtalan indok között csupán az egyik volt az a tény, hogy sokakat visszatartott a befújástól a beteggel történő fizikai kontaktus undora.

Egy 2005 és 2009 között végzett kutatás során 5272, felnőtteknél végzett, kórházon kívüli újraélesztést vizsgáltak. A vizsgálati csoportok részletes ismertetésétől eltekintünk, csupán kettőt emelnénk ki közülük. 666 páciensen végeztek kompressziót és befújást, míg 849 esetben csak mellkasi kompressziót. Előbbi technika mellett 7,8%-os, utóbbi esetén 13,3%-os kórház elhagyásról számoltak be.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nem feltétlenül csak a beavatkozás algoritmusa számít! Míg egyes tanulmányok arra a következtetésre jutnak, hogy az olyan településeken, ahol több lakos sajátította el az újraélesztést emelkedik a sikeres újraélesztések száma, addig más publikációk azt támasztják alá, hogy oktatás széleskörű kiterjesztése nem növeli jelentősen a beavatkozások számát. Megint más tanulmányok arra hívják fel a figyelmet, hogy olyan eszközök alkalmazásával, amelyek hang és képi támogatást adnak (pl. Zoll defibrillátor, CPR Pocket) drasztikusan növelhető a beavatkozások és a túlélési arány száma. Az Arizóniai Egyetem tanulmánya szerint az ilyen eszközök a kórház elhagyások számát a korábbi 26%-ról 56%-ra növelik.

Zárszóként Newman leszögezi, hogy bizonyára lehetne még hatékonyabb az oktatás és az irányelv is, azonban amíg nincs jobb alternatíva addig ezen módszereket kell alkalmazni. A kutatások természetesen nem állnak le!

 

Szerző: Marsi Zoltán - tanár, elsősegély-szakoktató
Utolsó frissítés: 2015-01-24​
Források:
Madeleine Stix: Un-extraordinary measures: Stats show CPR often falls flat. CNN

American Heart Association Annual Report 2011-2012


Bentley J. Bobrow, MD; Daniel W. Spaite, MD; Robert A. Berg, MD; Uwe Stolz, PhD, MPH; Arthur B. Sanders, MD; Karl B. Kern, MD; Tyler F. Vadeboncoeur, MD; Lani L. Clark, BS; John V. Gallagher, MD; J. Stephan Stapczynski, MD; Frank LoVecchio, DO; Terry J. Mullins, MBA; Will O. Humble, MPH; Gordon A. Ewy, MD: Chest Compression–Only CPR by Lay Rescuers and Survival From Out-of-Hospital Cardiac Arrest.
The Journal of the American Medical Association 2010. Eredeti forrás>>

Eric Swedlund: UA Study Finds Improved CPR Quality Saves Lives
Arizona.edu 2013. Eredeti forrás>>